Tegnap Ice és egy haver meghegesztették az új teherkaput, amin az építőanyagokat be lehet majd rakodni a kertbe. Nagyon klassz lett, bár egyelőre nem nyílik, biztonsági okokból... A felújításhoz kapcsolódó tréningem következő lépéseként most már hegesztést nézni is tudok (na jó, nem néztem bele, mert az nem tesz jót). Meg vízszintmérőt tartani is.

Ahogy ránéztem a rügyező orgonafákra a kerítés mellett, ráeszméltem: ez a mi házunk. Még nagyon szokatlan érzés. Tegnap kiderült, hogy van ott is olyan ronda nagy bogár a falban, mint ami nálunk kaparászott tavaly nyáron, így legalább otthonosan fogjuk magunkat érezni. Azt is megtudtuk, hogy az egyik szobában a szőnyeg alatt egész jó állapotú hajópadló bújkált, így nagyobb a motiváció, hogy első nekifutásra csere helyett próbálkozzunk majd a csiszolással. És ami a legnagyobb tanulság tegnapról: az ősrégi biztosítékok ugyan bírják még, de a falban megadta magát egy vezeték, így pár órai munkával, külső szakértő bevonásával és egy hosszabbítóval lett újra áram a konyhában és a fürdőben. Vagyis végre kaptunk egy jelet a nagy tanácstalanságban: a villannyal kell kezdenünk!

(Amikor azt írtam, a bank és mások hülyeségeinek vége, nagyot tévedtem. Komolyan nem értem, pénzzel dolgozó emberek hogy követhetnek el ennyi és ilyen súlyos hibát, és ráz a hideg a gondolattól, hogy a pénzemet valószínűleg nagyon sokszor ilyen trehányul kezelik, még ha nem is tudok mindig róla. Kezdem érteni a pénzt a matrac alatt tartó embertársaimat.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.