Húsvét hétvégén lebontottuk a csirkeólat és a régi budit a kert végében. Szakértő vélemény szerint egy ember egy napi munkája. Mi ketten három napig dolgoztunk rajta, és még csak nem is végeztünk vele teljesen. A héten elvitték a sittet meg a szemetet, ami a csirkeólban rejtélyes körülmények között gyűlt össze az évtizedek során. Maga az ól meg a budi is a szocializmus éke volt: minden hasznosnak tűnő anyagot beleépítettek, linóleumdaraboktól a tapétáig, ezt még tetézte a falai között felhalmozott hulladék: fajanszok, autógumik, bontott téglák, egy elfáradt zuhany-tolóajtó... Tegnap folytattuk, elégettük a kivágott barackfa nagy részét, meg a járda útjában levő gazokat, kihordtuk a téglákat meg a sitt maradékát. Most megint úgy érzem magam, mint akit összevertek. Pedig csütörtökig még esténként rendbe kell tenni ezt-azt, mire jönnek járdát rakni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.