Egy ideje már ott lenne a helyem, mert az ebédből még csak az uborkasaláta van készen.

Pár hónapja újra tudok főzni. Előtte vagy egy évig csak sütni tudtam, a tűzhely azon része ugyanis villannyal működik, így a szoba közepén is tudtam használni. Nyáron végre kicseréltük a konyhában a teraszajtót, a berendezés megtervezése után behúztuk az új villanyvezetékeket, és O.-éknak hála, ripszropsz lett újra konyhánk.

A fenti képen O. látható, amint - nem, nem, ez nem az, aminek látszik... - a padlót fugázza épp.

O.-t külön dicséret illeti a kisfürdő és a konyha közötti épített küszöbért, ami elsőre kicsit magasnak tűnik, viszont gyönyőrű, és biztosan meg fog állítani egy esetleges áradást a zuhany vagy a mosógép felől.

Ezután már csak a bútort kellett megvennünk, na jó, annak is az első adagját, amivel már egészen konyhaszerű, és legfőképp működőképes a helyiség.

A felső szekrények majd jönnek, meg új, beépített tűzhely is - én már most élvezem, hogy nem csapban kell mosogatnom és nem azon töröm állandóan a fejem, hogy mit tudok még főzés nélkül előállítani. Húslevestől a párolt káposztán át a rántott húsig sok-sok régi kedvenc került újra terítékre. (A régi asztal kicsit nagy ide, de egyelőre megteszi. Hosszabb távon két személyes értkezőhelyet tervezünk csak a konyhába, a nagy étkező a kerek szobában lesz, ami most kezdi el elnyerni szoba jellegét.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.